Embernek maradni…
Embernek maradni bármi áron,
Embernek, ha vész fenyeget s nem tudod megszegni kenyeredet
Üres asztalnál a semmibe nézni…és a mások által szabott életedet élni.
Riadtan ébredni minden éjszakán, rettegni attól, ami legbelül bánt.
Embernek maradni, ha már senki nem hisz neked
s béklyóba akarják kötni a kezed
Lelkedre vadásznak, gyaláznak, aláznak,
Elveszik a léted és minden büszkeséged,
miközben ők aljas, fényűző létben élnek.
Miért engeded Ember, hogy ez így legyen!?
Embernek maradni…ezek csak szavak tán?
Hova tűnt értelme?...volt egyáltalán?
Szólhatunk emberről, ha elfelejti mivoltát?...
és a pénzért a sok kincsért, mit istenként imád ölni is kész akár?!
s torkaszakadtából üvölt, vicsorítja fogát és
eltipor mindent mi útjában áll, ha nem kapja meg mit kíván.
Kész eladni magát az ördögnek is, hogy mohó pénzéhes vágyának eleget tegyen,
s mindezt álszent képmutató módon teheti meg.
Mások mögé bújik s nem vállalja magát, csak a szép arcát mutatja, amit mindenki lát.
Ki vagy te mond?! Ki vagy, hogy mindezt megteheted?!
...én már nem is kérdem, hogy miért…miért!
Te embernek nevezett pokoli lény!
Mi hajtott téged oly nagyon ?... a hatalom?...a kapzsiság?...a pénz, vagyon?!
Nézz magadba, hisz semmid sincs!...oly messze áll tőled az oltalom.
…csak önző sötétséged van, mit eddig elértél!
de tudd meg szándékod nem ért célt,
…mert nem én, hanem te vesztettél!
Mert én szárnyalok! Szárnyalok, ha arra gondolok, aki valójában vagyok!
Nem ez az arc, nem ez a szem, nem ez a test, melybe beleköltöztem…
…már nem fáj, hogy annyi terhet raktál rám, mitől életem romokban állt
…már nem fáj, hogy bántottál, és embert megalázó módon eltiportál
…már nem fáj a veszteség a kudarc, mit okozott a sok rémisztő arc
…már elmúlt a harag, a düh a kétségbeejtő félelem, csak a szépet látja már ez a szem
…s már nincs hatalma felettem senkinek, s nincs kitől megremegne ez a test!
Embernek maradni…igen szép gondolat, de hova tűnt a tisztaság,
a gyermeki mosoly a sok derű, mely oly nemes, szent és egyszerű?
Hova lett az önzetlen szeretet, amiért az ember a földre született?
Hova lett az Ember?...és hová lesz?...ha folyton csak kesereg
és minden percében az iszonyt éli meg, s lidérces álmait a fájdalom, gyötrő kín tölti meg.
Ha már a fényt is árnyéknak látja, mely kergeti a sötét világba
és az ébredésre várva nyitott szemmel is csak ugyanazt látja!
Mit tehet Ő, az igaz, valós boldogságot kereső…
...kinek összekuszált élete csupa útvesztő?
Ki karjait kitárva kérdőn néz fel az égre,
mert azt hiszi ,hogy mindennek vége.
Mit tegyen, ha reménytelensége úrrá lett felette?
S kinek a megnyugvást csak a halál jelentette.
Egy vagyok köztetek, ki mindezt átélte, s ki nem létezett csak élt csupán,
De már jól tudom, hol található az igaz boldogság!
Ne keseregj Ember!...nincs miért, minden álmod káprázat csupán
Nem a valóság, hisz magadnak hoztad létre azt az éjszakát!
Ne hidd, hogy csak ennyi a léted, lépj ki a Fényre és keresd meg a szépet!
Örülj a mának, a harmatos virágnak,
…a mosolynak, mely feléd árad, örülj a fénynek, hiszen ez a lényed!
Ne hagyd, hogy más diktáljon néked!...s alattomos módon kiszívja a véred,
elvegye erődet, hitedet vele mindenedet!
Lökd ki magadból a férget!.. és ne hagyd, hogy félelmed túlharsogjon téged!
Engedj el mindent, mi kétséget ébreszt, s elnyomja benned az emberséget.
Ébredj Ember ez nem a vég!..vedd kezedbe sorsod és végre élj!
…keresd meg magadban azt , Aki valójában vezet!
ki jobban tudja másnál , mely út való neked…
ne kételkedj Benne, engedd, hogy vezessen, hogy jó útra tereljen
s Isten békéje árassza el lelked!
Hagyd, hogy az érzés megtaláljon téged s általad más is meglássa a szépet!
Adj helyet az igaznak a Fénynek s Isten áldása megsegít majd téged.
Merj tudni, merj bízni önmagadban, s másban, merj hinni egy jobb egy szebb világban.
Szárnyalj, repül, mint a madár, érezd a lágy szellő puha fuvallatát
Halld ahogy az erdő szól hozzád s élvezd a nap sugarát,mely fényét szórja rád.
Lásd meg az Embert ki esdekelve kér, vagy segítőkezét nyújtja feléd.
Hajolj le ahhoz ki még fél, s könnyeket hullatva adj hálát mindenért.
Sok úton járhatunk ki erre, ki arra jöhetnek zord felhők,
villámcsapások eget rengető nagy változások, derűs mosolygós napok
boldog pillanatok szemfényvesztés minden, elillan, elrepül, tovaszáll…
csak Te vagy ki eldönti mindezek sorsát, ha kitárod lelked kapuját
s azt engedsz be rajta amit megélni kívánsz.
Bizony drága Ember sok úton járhatunk,
de a végén egyre, az igazra mindig rátalálunk
Egyetlen Egy út van, mi boldogságot teremt,
csakis a szeretet, mely Isten útján vezet.
Így ha rátaláltál az áldott forrásra, add tovább azt másnak, ahogy én is teszem.
Fogd a kezét annak, ki még gyenge, s úgy érzi fohásza nem jut el a mennybe
Hogyan is juthatna, hisz nem érzi, nem látja, hiába könyörög térden állva.
Fogd a kezét s vezesd, mutasd meg az utat, annak ki elfáradt a súlyos terhek alatt.
Te, aki már tudod honnan nyerj erőt, szorítsd meg a kezét segítsd a kétkedőt.
Áradjon, terjedjen, hogy mindenki értse meg, mindenki élje meg szerte a világon
Hogyan kéne élni, és Embernek maradni…minden áron!…minden áron!
- dera -
