Nem vagyok művész, sőt még fotósnak sem mondanám magam, hisz soha nem tanultam, teljesen autodidakta módon csakis az érzéseimre hagyatkozva kapok lencsevégre mindent ami a szemem elé tárul.Lehet a fotózás fortélyait nem tettem magamévá, viszont annál sokkal többet tanulok a Természettől.
Megtanulok együtt lélegezni egy fával, együtt repülni egy madárral egy felhővel, együtt áramlani a folyóval, és legfőképpen megtanulok a jelenben lenni, figyelni...figyelni magamra és mindenre, ami körülöttem van! Megtanulok figyelni a pillanatra,ami soha nem tér vissza
A fotóim által szeretném nektek ezt az élményt, az érzést átadni, és nagy boldogság számomra,ha valaki ezáltal csak egy pillanatra is,de megáll ebben a rohanó világban.Egybeolvad a természettel és felismeri önmagát benne.Kedveseim fogadjátok szeretettel!
A természet szépségében mindig gyermekien elcsodálkozok, mert újra és újra megmutatja rejtett kincseit, ami valójában nincs is elrejtve, hisz nap, mint nap elmegyünk mellette, de sajnos sokan észre sem veszik ezt. Ott van fénylő napsugarakban, a harmatos cseppekben, még a zord felhőkben is, egy mosolyban, egy ölelésben,egy kedves szóban...ott van és azt kiáltja...
Hé ember!!!... vedd észre, hogy itt vagyok! Érted vagyok itt!... Neked vagyok!... Neked bontom ki a szirmaimat! Neked árasztom sugaraim!
ÉLJ hát Vele! Ne fordítsd el arcod, én boldogan és örömmel adom!...és nem kérek cserébe érte semmit,csak azt,... vedd észre Benned Vagyok!
Nyissuk ki hát szemünket, vegyük észre a körülöttünk és bennünk lévő csodát! Nyissuk meg a szívünket és érezzük, ahogy eltelít bennünket az áldott érzés és kiáltsuk a nagyvilágba Istenem! Köszönöm! / dera /
