Legfőképp az érzéseimre hagyatkozva kapok lencsevégre mindent ami a szemem elé tárul.Természet fotózás közben megtanulok együtt lélegezni egy fával, együtt repülni egy madárral egy felhővel, együtt áramlani a folyóval, és legfőképpen megtanulok a jelenben lenni, figyelni...figyelni magamra és mindenre, ami körülöttem van! Megtanulok figyelni a pillanatra,ami soha nem tér vissza ugyanabban a formában.

A fotóim által  szeretném nektek ezt az élményt, az érzést átadni, és nagy boldogság számomra,ha valaki ezáltal csak egy pillanatra is,de megáll ebben a rohanó világban.Egybeolvad a természettel és felismeri önmagát benne.Kedveseim fogadjátok szeretettel!

A természet szépségében mindig gyermekien elcsodálkozok, mert újra és újra megmutatja rejtett kincseit, ami valójában nincs is elrejtve, hisz nap, mint nap elmegyünk mellette, de sajnos sokan észre sem veszik ezt. Ott van fénylő napsugarakban,  a harmatos cseppekben, még a zord felhőkben is, egy mosolyban, egy ölelésben,egy kedves szóban...ott van és azt kiáltja...

Hé ember!!!... vedd észre, hogy itt vagyok! Érted vagyok itt!... Neked vagyok!... Neked bontom ki a szirmaimat! Neked árasztom sugaraim!

ÉLJ hát Vele! Ne fordítsd el az arcod, én boldogan és örömmel adom!...és nem kérek cserébe semmit,csak azt,... vedd észre Benned Vagyok!

Nyissuk ki hát szemünket, vegyük észre a körülöttünk, bennünk lévő csodát!...és éljünk Vele!...éljünk Benne!

Nyissuk meg a szívünket és a szeretet szó visszakapja igaz értelmét,hisz valljuk be, őszintén mindannyian erre vágyunk lelkünk mélyén... mindennél jobban!

Ne csak éhezzük a jót a szépet,az emberit, vegyük észre amikor szembejön velünk...mert ha ki tudunk nyílni, mint a mezőn a kisvirágok egymás után szépen sorban és egymás örömére, azt érezzük, hogy eltelít bennünket egy szavakba nem önthető áldott érzés, amit addig soha nem éreztünk...

...akkor álljunk meg, és kiáltsuk a nagyvilágba... Istenem! Köszönöm!   / dera /